Helen lépett be a szobám ajtaján. Kicsit megijedtem, mert túlságosan beleéltem magam az ágyamon ülve a Twighlight románcaiba. Csodásan nézett ki, a bársony, alkalmi ruhájában, és a felkontyolt frizurájával. Csak mosolyogtam, és bólogattam. Beállt a tükörbe, megigazított még egy - egy kilógó tincset. Mondtam neki, hogy így is jól néz ki, egy kis kóc nem árt, de Helen - nek mondhatom, túl precíz, és igényes, ahhoz, hogy rendezetlen legyen a haja, de nem volt az. Az a vicces, hogy neki jobban bejön az élet, ilyen idősen, mint nekem. Már ötven éves és mégis sikerült találnia valakit, aki szereti, pedig nagyon akadékoskodó forma. Én meg tizenhét évesen itt roskadok a laptopom előtt, karikás szemekkel, és a Bella - Jacob - Edward triót nézem, már ötvenedszerre. Helen elköszönt tőlem és elment. Nem, végül is nincsenek problémáim. Anya külföldön dolgozik, és félévente jön haza, a bejáró nő nevel, és most ment el "randizni" egy olyan alakkal, aki biztos ma megfekteti az éjszaka folyamán, apa meg két éve vált el anyámtól. A tökéletes életemet élem. Van egy barátom Mike, nyolc évvel idősebb nálam, sokat segít nekem, és mi "járunk" de semmi komolyabbat nem érzek iránta, és ő most úgyis Vancuver - ben van.
-
Későre járt az idő, és Helen még mindig sehol. Elmentem lezuhanyoztam, és lefeküdtem. Holnap korán kell kelnem, mert kutyát megyek sétáltatni. Ez nem munka, hanem hobbi. A kutya az az állat, aki melletted lesz ha baj van, csak nekem nem engedi Helen, hogy állatot tartsak, így ezzel pótolom a hiányom, olyan önkéntes munka, és még ki is kapcsolódom. Már fél álomba voltam, mikor kocsi zúgást hallottam meg. Akkor még nem tudtam, hogy mi vár rám...
